Az első pillanatok mikor megláttam a felkelő napot az afrikai kontinensen tízezer méter magasból a repülőről felejthetetlen marad. Az érintetlen természet erőteljesen mutakozott be és rögtön tudatta velem, hogy ez a végtelenül összefüggő hatalmas nagy egység egy egész és számomra is felfoghatatlan. Azt üzente, hogy ne akarj megfejteni csak lélegezz be.

leszállás előtt // before landing in Africa

leszállás előtt // before landing in Africa

Felemelő érzés, hogy Afrika tényleg létezik. Ez a hely nem csak egy álom és ráadásul nekem szebb, mint a fotókon.

IMG_0457

A kenyai landolás után az első stresszes óra a vízummal kapcsolatos papírok kitöltésével telt. Nem lett volna stresszes számunkra, ha hamarabb megértjük hogy mi is ez az “afrikai time”. A landolás és a buszunk indulása is reggel 8-kor volt esedékes. Ezt tanzániai barátunk Rama JB foglalta nekünk, aki 8 éve Magyarországon is él. Már akkor sem értettem, amikor szerveztük hogy “ezt most akkor hogy?!”, de ő mondta, hogy ez így oké. Reggel 9-kor hagytuk el a terminált. Sokan léptek elénk hogy “segítsenek”, leginkább taxijukba kerestek kuncsaftot. Sokan névtáblákkal várakoztak az árnyékban. Az én nevem a megbeszéltekhez képest sehol sem volt, de egyszercsak odaszaladtak hozzánk. “Fatuma Songoro? Jöjjenek, siessenek a busz már csak magukra vár!” Megtörtént a számunkra csoda. Megvàrtak minket! Az első afrikai kalandunk a teljes menetfelszereléssel való rohanás volt a buszhoz kb 26 fokos simogató szélben 2017 január 12-én reggel.

első megálló

első megálló

A tanzán-kenyai határon nagyon sok “maszáj” szakosodott arra hogy százszoros profittal adjon el például vizet meg amit lehet. Nekünk is sikerült eladniuk vizet nagyon drágán, akkor nagyon dühös voltam, mert mégiscsak az van, hogy az indiegogo kampányunkkal a szükséges összeg 20%-a áll rendelkezésünkre az expedíciónkhoz és minden fillér számít.

Megpróbáljuk ezt is adományozásnak felfogni. Valaki minket támogat, másokat mi támogatunk és ez így van rendjén. Egyensúlyra kell törekednünk ebben is. Nem szolgáltatásokért fizetünk, hanem folyamatosan segítséget adunk és kapunk egymástól, az élettől.

Banán mindenütt

Banán mindenütt

 

IMG_0473

Berendezkedtünk arra, hogy mértékkel kezeljünk mindent, amit kapunk. Sokkal éberebbek vagyunk, mert most tanulunk csak igazán vigyázni egymásra és magunkra. Itt annyi gyümölcs van aminek még a nevét sem tudjuk, hogy az csodálatos. Mindenből csak kicsit engedünk meg magunknak és inkább többször eszünk keveset, hogy a testünknek legyen ideje reagálni arra mi jó neki mi nem. Többféle mangó, banán és avokádó is bőven van. A hús evést hanyagoljuk. Egyrészt 30 fokban, ekkora porban és legyek között számunkra nem is túl biztonságos, másrészt az állatok folyamatosan körülöttünk vannak, nem akarjuk egyikőjüket sem megenni.

Nem úgy kell elképzelni hogy lépten nyomon állat van mindenhol, például rovarokat és bogarakat én Budapesten sokkal többet látok. Viszont ilyen madarak, denevérek, kaméleonok, gyíkocskák és más élőlények között csak arra tudok gondolni, hogy de jó hogy itt vagyunk egymásnak hogy színesebbé tegyük egymás életét.

A divat, az divat.

A divat, az divat.

Számomra itt vált egyértelművé úgy igazából, hogy ezen a földrészen alakult ki az emberi élet, hogy mennyire csodásak vagyunk mindannyian és ennek az ősi alapvetésnek itt tapasztalható a legerőteljesebben a lényege. Ezért mosolyog itt mindenki. Komolyan mindenki. Ha éppen nem mosolyog valaki, akkor kell rámosolyogni igazán. Annyira egyszerű ez, mégis túl tudjuk bonyolítani Európában.

Rama JB barátunk unokaöccsei

Rama JB barátunk unokaöccsei

Jó példa erre a közlekedés. Elképesztőek, de nem láttunk egy balesetet sem. Az emberek képesek nevetni magukon éles helyzetekben is. Muszáj megoldaniuk maguknak, nem várnak arra, hogy majd más megoldja helyettük.

Autópálya épül

Autópálya épül

Autópálya épül

Autópálya épül

Itt Tanzániában előzetes információim szerint több, mint 120 nyelv él. Két hivatalos nyelv van a szuahéli és az angol. Rama JB barátunk például beszéli ezenkívül a maszáj nyelvet és a singidát no meg a magyart. A legtöbb ember legalább három nyelven beszél, vannak keresztények és muszlimok egyaránt. Békében élnek egymással. Ők a tanzániaiak.

Kilimamoto lábánál

Kilimamoto lábánál

Érdekes, hogy Magyarországon, ahol szintén nagyon sokféle ember él, ideológiai kérdést tudunk csinálni abból is, hogy ki hány százalék magyar. Szerintem még csak magyarul sem kell beszélni hozzá, hogy az ember azt mondhassa, hogy magyar vagyok. Én nem beszélek sem szuahéliül, sem a maradék 120 nyelv egyikén sem és amikor szóbaelegyedünk a helyiekkel azt mondják “welcome sista”. Eddig senki nem mondta hogy takarodjak vissza Európába vagy hogy tanuljak már meg végre valami tanzániai nyelven b@ssza+eg. Segítenek a szuahélit tanulni. Habár már sokat barnultam, de egyértelműen látszik rajtam hogy külföldi vagyok, spanyolnak néznek vagy ilyesmi. De volt olyan is, hogy szuahéliül beszéltek hozzám és el kellett magyarázni mi a helyzet, miért nem tudok válaszolni. Gergőt azért irigylem, mert ha zavarban is van tőle hogy a gyerekek megbámulják, az égvilágon semmilyen rosszindulatot nem tapasztaltam eddig a helyiekben a fehér ember láttán, holott volt itt mindenféle elnyomás anno. Jókedvűen és kíváncsian mosolyognak.

Kilimamoto körséta

Kilimamoto körséta

Pole pole Tanzánia. Azt jelenti csak szépen lassan. A dolgok nem tudnak hamarabb történni, mint ahogy történnek.

Kilimanjáróból meleg oázis

Kilimanjáróból meleg oázis

Ezt tanultuk a héten. Holnap elindulunk Dar es-Salaamba. Kb 500 kilométert utazunk dèlre Arushából, hogy először találkozzunk a nagybácsikámmal és más számomra is ismeretlen rokonaimmal. Izgatottan várjuk a folytatatást, ez csak a megérkezés hete volt.

Háttérben Kilimanjaro

Kilimanjaro

Kilimanjaro

Termeszvár

Baobao fa

Mt Meru

Első szállásunk Rama JB kapuja előtt

Gergő és Rama JB üdvözletét küldi

Ott készül a finomság

Ott készül a finomság

Kilimamoto

Kilimamoto

Ott szaladnak a gyerekek

Ott szaladnak a gyerekek

Hatalmas távlatok

Hatalmas távlatok