Arusha-ban egy hét alatt magunkhoz tértünk a kulturális és éghajlatváltás okozta sokkból.

A 40 fokos különbség valóban meggyötört, de átvészeltük. Még a helyiek is panaszkodnak, hogy ez már túl meleg, illetve ilyenkor már az esőnek is jönnie kellene.

Rama JB barátunknak, vendéglátónknak rengeteget köszönhetünk, hogy bevezetett minket Afrikába. Vigyázott ránk, bemutatta Arushát, a környéket, a maszájokat. Segített a továbbutazásunk szervezésében. Rámutatott, hogy ha az üres ígéretekre hallgatunk, abból nem lesz semmi. Magunknak kell elintéznünk mindent.

Hogyan is kell értelmezni az afrikai tempót. Hogyan kezeljük a feltűnően nagy nyitottságot és a gyakran túlzott lazaságot.

Önzetlen felajánlását, hogy vezethetném a dzsip-jét, hamar elvetettem, látván a közlekedés eszeveszettségét.

Üzenem mindenkinek, aki oroszlánoktól és mérgeskígyóktól féltett, hogy igazából az utakon kell különösen résen lennünk, az a komoly helyzet.

Persze eleinte “mindentől rettegtünk”. A szobánkba berepülő első szúnyoggal konkrétan élet-halál harcot vívtunk. Később megtudtuk, hogy a malária “most éppen nem aktuális” Arushában és környékén.

Arusha-i hetünk végére lenyugodott minden. A kisváros megnyílt nekünk, jókat sétáltunk este is.

Mambo – Poa – Karibuni – Hapana Asante

Egyre gyorsabban ráztuk le a valamit épp eladni kívánkozókat.

Fatime megírta az első bejegyzését, egy egész napos küzdelem árán fel is töltöttük a harmadik internet-elérést hirdető helyről.

Csütörtök hajnalban felszálltunk tehát a Dar es-Salaam-ba tartó buszra. 11 órát utaztunk. Két pisiszünettel.

Mi végállomástól végállomásig utaztunk, de akik menetközben szálltak le-föl (ilyen volt a többség), miattuk nem állt meg a busz, csak lassított. Nagyon ügyesek, nem értem, hogy csinálják. Menetközben dobják a csomagtérbe a cuccot. Benéztem az egyik megállónál, (megvannak-e a táskáink) láttam, hogy tyúkok is vannak.

Itt a logika meg a “józanész” inkább hátrány a dolgok megértésében.

Szemét és füst.

Szemét és füst.

Dar es-Salaam jelentése: A béke háza

Évszázadok óta jelentős kereskedelmi csomópont. Nem írok le számokat, mert persze azok is teljesen ellentmondásosak. A lényeg, hogy mindenféle kultúrák találkozása. Nagyon érdekelt, hogy csinálják, de a nagyváros jellegéből adódóan nem terveztünk hosszabb időt itt tölteni. Elkeserítően sok szemetet láttunk, és attól félünk, ez még semmi. Dar es-Salaam, Tanzánia óriási fejlődés előtt áll. Rajtuk múlik, hogy ez csak létszámban, a házak magasságában vagy minőségében is meg fog nyílvánulni.

Első találkozásunk Fatime tanzániai családjával. Egyből lett öt unokatesója, akikkel találkoztunk. Vagy hat vagy nyolc. Egy hét alatt nem lett teljesen tiszta, hogy akkor most ki-kinek-a-kije. A család fogalmát egészen máshogy használják, ebbe itt  most nem mennék bele.

Khalfan és Hamisi a két legújabb unokatesó

Khalfan és Hamisi a két legújabb unokatesó, hajnalban, iskolai egyenruhában

Köszöntünk az Indiai óceánnak. Ez itt a városi partszakasz.

3

Sétáltunk egy nagyot az úgynevezett “jobb környékeken”. Nem az a kimondott vendégmarasztaló látvány. Valamit mindig égetnek, néha egészen fullasztó. Kiváló lehetőség, hogy újra értékeljük azt, amihez otthon már hozzászoktunk. Gyakorlatilag nincs is olyan, hogy szemetes. Kérdően néznek rám, miért hurcolok magammal üres palackot.

13 14

Fotózni csak lesből lehet. Egy kocsiból kitettem egy kiskamerát filmezni, két forma utánunk futott. Kicsit betojtam, mert pont leálltunk, talán egy lámpánál. De továbbindultunk, mielőtt utolértek volna. Innentől már óvatosabb voltam. Be vannak oltva kamera ellen. Ez van.

16

A hivatalos szervek jelenléte látványos, de nehezen értelmezhető. A képen két gépfegyveres ül fel két civil motorjára. De még megvizsgálnak egy körfűrészlapot. Minden kereszteződésben rendőr irányítja a dugót. Folyamatosan igazoltatnak és 10-30 ezer silingért engedik tovább az autósokat, egyfajta adó ez is.

Pár nap Dar es-Salaam majdnem hazautazásra kényszerített minket. Amúgy sem vagyunk rajongói a nagyvárosoknak de ez tényleg sok volt. Minden olyan reménytelennek tűnt itt.

18

De aztán egy inspiráló találkozás az utolsó pillanatban visszafordított eredeti céljainkhoz.

Találkoztunk egy nyolcvanas években magyarországon tanuló házaspárral. Egy délutánt töltöttünk együtt, Dar es-Salaam egészen más arcát mutatták meg. Csak egy kicsit kocsikáztunk, ebédeltünk egyet és megittunk egy kávét.

Rámutattak, hogy Tanzánia, Dar es-Salaam is tele van lehetőséggel, csak az emberek többsége nem látja. Van ez így Budapesten is.

7

Meséltek egy kreatív, szorgalmas olaszról, aki pizzériával kezdett, ami mellett ma már hotelje, repülője van. A közönség megjutalmazta bátorságát, újító szándékát, tettvágyát.

A kávét egy libanoni “srác” kávézójában fogyasztottuk, ami egy-két év alatt lett a legmenőbb. Nagyjából azért mert kitakarított és rendes kávét tudott készíteni. Nem fogadták el azt, ami van, csak azért mert az a szokás.

Az inspiráló délután megerősített minket abban, hogy merjünk mások lenni.

Zenében is a saját utunkat kell járjuk. Amit Dar es-Salaam-ban találtunk az vendéglátó, hotelzene, a szintidobok, a szintifúvósok és bizarr-jó éneklés.

Ez volt az első találkozásunk a béke házával. Kis gyomorrontás, nehezen megemészthető élethelyzetek, sok-sok-sok tanulság. Jövünk még vissza, de nem sietjük el.

Továbbindulunk Bagamoyo-ba, első igazi zenei állomásunkhoz. Bagamoyo jelentése valami ilyesmi: Engedd el a szíved!

Megnézzük, mit jelent, kicsit körbenézünk és jelentkezünk. Tartsatok ki, mi is tartunk!