Dar es-Salaam-ot a kis gyomorrontás és érzelmi hullámvölgy után mihamarabb el akartuk hagyni. Úgy általában, csángóként nem érezzük természetes közegünknek a nagyvárosokat, itt a nagy meleg, a sok szemét tett rá még pár lapáttal. Pontosan tudtuk, hogy Bagamoyo-ba akarunk eljutni, ezért könnyebben talált meg minket is a segítség, az adódó fuvar.

Az elmúlt fél évben minden a tanzániai utazás előkészítéséről szólt. Mind a pénz és idő megtakarítás, mind az előzetes információ begyűjtést illetően.
Rengeteg “tanácsot” kaptunk, minden szélsőséges, “hiteles” információt és annak ellenkezőjét is. Hamar leszűrtük magunknak, hogy ugyanúgy mindenkinek saját Afrikája, saját Tanzániája van, mint ahogy saját  Európája, saját Magyarországa, saját kereszténysége, saját iszláma és így tovább. Az elbeszélésekből az elbeszélő személyét ismerhetjük meg leginkább. Utazásaink során viszont önmagunkat.
Elképzelések, prekoncepciók nélkül jelen lenni a pillanatban, megtalálni a megoldást, megérteni a helyünket, feladatunkat a világban.

Bagamoyo Hangulat I.

Most úgy érzem, Bagamoyo az, amivel az élet megjutalmazta az erőfeszítéseinket. Köszönjük az anyagi és lelki támogatást és bizalmat. Azon fogunk dolgozni, hogy ezt megháláljuk!

Bagamoyo történelmi kisváros az Indiai óceán partján.
Bagamoyo jelentése: Engedd el a szíved, vesd le a vágyaid, mint egy nehéz csomagot.
Nevét onnan kapta, hogy rabszolga kereskedelmi csomópont volt. Arabok, németek, angolok hurcolták ide, illetve innen tovább a rabszolgákat. Egy fordulópont az életben. Amikor elenged a szív. Ami után minden pillanat ajándék.
Egyfajta afrikai Auschwitz volt. Azóta új értelmezést adtak a helyiek Bagamoyo-nak. Légy a pillanatban, engedd el a vágyaid a gondjaid.
Bwaga jelentése, dobd el, vesd le, engedd el. Moyo pedig a szív.

Ahol ilyen sok különböző nyelvű, kultúrájú népcsoport találkozik, ott a zenei, művészeti kifejezések is virágzásnak indulnak. Bagamoyo tradicionális és kortárs művészetén is tapasztalni lehet ezt. Itt található a TaSuBa College of Arts, egész Kelet-Afrika, vagyis a szuahéli nyelvterület szempontjából jelentős oktatási intézmény. Tanárok, diákok, egyből befogadtak, meséltek, szerencsénkre még egy lenyűgöző két órás előadást is elkaptunk az óceán-parti koncertteremben. Tánc, ének, zene itt elválaszthatatlan. A képzések is összefonódnak. Sőt, a képzőművészetekkel is.
Más kérdés, hogy ezek a fogalmak más értelmezést nyertek itt.

Az úgynevezett képzőművészet a mi meglátásaink szerint nem igen válik el a profitorientált, lakberendezési dísztárgyaktól. Állandó visszatérő témák a zsiráfok, elefántok, oroszlánok, maszájok, kunyhók, naplementék ábrázolása inkább a nem afrikaiak Afrikáról alakított túl idealizált sztereotípiáira erősítenek rá. Vagyis szuvenírek.
Ebben nem találnék kivetnivalót, ha intézményes keretek között az iskola hallgatói más utakat keresnének, de ott is ez az uralkodó irány. Emiatt itt úgy alakult, hogy aki rajzol, az bátran mondja magáról: “I’m artist.”

Art Mar-Ket

Viszont a különböző kelet-afrikai törzsek zenéjét, énekét, táncait igazán lenyűgöző módon művelik itt. Ők inkább a “musician” és “dancer” szavakat használják a foglalkozásuk definiálásaként.
A mozgás kultúrájuk és a ritmusviláguk elképesztő. Néhol egészen akrobatikus elemekkel tűzdelt és borzasztóan összetett.
Az európában előszeretettel használt primitív jelző a természet közeli törzsekre véleményem szerint vagy az idők során kellett pejorativizálódjon vagy a gyarmatosítók találták ki, hogy enyhítsék embertelen viselkedésük miatt a lelkiismeretfurdalásukat, hogy másokat neveznek alsóbbrendűnek.
A népművészetben azt tartom csodálatos dolognak, hogy egyfajta kollektív tudatról mesél.
Van, aki ezt tiszteletreméltó módon őrzi és van, aki emberi mivoltából és túláradó  egójától megvakulva saját érdemének tartja.
Nekünk ezt kell itt meglátnunk, hogy kik az igazi adatközlők, és mi választja el őket a megélhetési hagyományőrzőktől.

Mzee Ndahani Zawose

Volt szerencsénk a méltán híres Zawose család tagjaival találkozni.
Ők a Gogo törzs hagyományait őrzik.
Már otthon is megtaláltuk őket a youtube-on, ezért aztán nem lehet véletlen, hogy az első ilyen utunk hozzájuk vezetett, de tudjuk, még sokat kell kutatnunk, hogy valami olyasmire találjunk, ami nem ennyire ismert és népszerű, mint a Zawose család.
Ettől még a zenéjüket, éneküket, táncukat élőben magunkba szívni, majd együtt játszani és őszinte mosollyal elbúcsúzni tőlük igencsak meghatározó élmény számunkra.

A család körül kialakult közösség és munkásságuk jó példa a tiszta hagyományőrzésre. Sajnos a bagamoyo-i történelmi kerület kezelőinél is inkább fals a motiváció.
Kisebb fejmosást kaptunk egy hivatalos valakitől, aki az úgynevezett védett területen, árnyékban csücsülve, a szemétdombon oktatott ki minket, amiért fényképeket mertünk készíteni a német erődről, hiszen fizetnünk kellene érte. Hogy kinek és miért, azt mi nem érthetjük meg.
Az épületek látszólag sincsenek karbantartva a szemetelés ott sincs ellensúlyozva takarítással.
Azt a megszokásunkat, hogy logikát keressünk a jelenségekben, szépen, lassan, elengedjük.
(Csak zárójelben, ha például Tanzániában önkéntes munkát akarsz vállalni, azért is fizetned kell 200 dollárt.)

Bagamoyo Old German Boma

A másik nehezen megszokható jelenség a szemetelés.
Gyönyörű ország tele fekete zacskókkal.
A központi, jelképes szemétszállítás egy hónapban egyszer történik. Egyébként mindenhol égetik a szemetet, a füst és a kis robbanások visszatérő motívum.
Szerencsére talán nem termelnek annyi szemetet, mint egy városi magyar háztartásban, de fogadni nem mernék. Lehet, hogy otthon is jobban fájna az igazság, ha látnánk.

Az áramkimaradás és a vízhiány napi rendszerességű. Jelenleg legjobban a villanyvezetékektől féltem az életem. Egyetlen megnyugtató dolog, hogy amikor elkezdenek szikrázni a vezetékek, akkor hamarosan áramszünet következik.

A 3-as szoba , és lakói

Malária ellen a szúnyogriasztó és szúnyogháló elégséges módszernek tűnik. Nyáron a Tisza-parton keményebb a helyzet.

Egy európai sztereotípia van az afrikaiakkal kapcsolatban, amit mi is tapasztalunk, mégpedig az, hogy táncolni vagy énekelni vagy mindkettőt tényleg vidítóan jól tudnak.
Könnyedén rögtönöznek. Ja, nem is igazán azokról beszélek, akik magukat zenésznek, táncosnak nevezik, hanem azokról akik élik a zenét.
Song-órákon mindig el kell mondani, hogy figyeljünk egymásra. Itt valahogy ez magától megy. Persze mindig van, aki a leghangosabb, mert a legbizonytalanabb is, ilyen az emberi természet.
Irigyelni való, ahogy a közönség együtt tud táncolni. Táncolnak, tényleg táncolnak. Ritmusérzékben nincs hiány.

Art College of Bagamoyo - TaSuBa

Utazni kell, az óperenciás tengeren túlra, az üveghegyeken is túlra, mint a magyar népmesékben. Aztán lehet hazatérni és élni boldogan míg meg nem halunk. Rajtunk múlik, hogyan akarjuk tapasztalni.
Abban már biztosak vagyunk, hogy akármennyi pénzzel is jössz Afrikába, tuti gazdagabban érsz haza és nem az egyszerű anyagi világ szintjén.

SzongóCsángók

Jövőhéten Zanzibárba utazunk, hogy részesei lehessünk annak a fesztiválnak amiről mostanában itt mindenki beszél.

A továbbiakban meséljenek a képek.