Legutóbbi bejegyzésünk óta csaknem egy hónap telt el. Ugyan afrikai tempóban, megvárakoztatva, de türelemre intve.
Nem feltétlenül úgy történnek a dolgok, ahogy eltervezzük, de éppen ez teszi ízig-vérig expedícióvá. Egy kutató sem tudhatja előre, hogy mit fog találni.
Kezdő világjárókként konkrét és naiv elképzelésekkel érkeztünk. Most már tudjuk, hogy a legcélravezetőbb dolog amit tehetünk, az elfogadás, az alázat, alkalmazkodás és türelem.

Korábbi céljainkhoz ragaszkodva, legjobb esetben is csak bajba sodorhattuk volna magunkat és valószínűleg már otthon lennénk. Így viszont előttünk még jó pár hét kihívása és öröme.

Néha eső esik, akkor viszont nagyon. Utána dupla szívárvány kísér minket. /Double rainbow follows us through the rainy season.

Néha eső esik, akkor viszont nagyon. Utána dupla szívárvány kísér minket. /Double rainbow follows us through the rainy season.

A zenei improvizációban is ez az egyik legfőbb feladat, hogy elhagyjuk az előre gyártott elképzeléseinket, mint ahogy a szó is ezt jelenti. Néha sikerül, néha pedig az ember a megszokott frázisait durrogtatja.
Hálásak vagyunk, hogy sikerül ezt újra és újra gyakorolnunk. Folyamatos leckéket kapunk az élettől. És például nem tudunk olyan gyakran írni, amilyen gyakorisággal terveztük. Mi már elfogadtuk ezt és jól vagyunk vele.

Rajtunk kívül már csak a kedves olvasóinknak kell elfogadnia, hogy az afrikai blogolók csak afrikai módon tudnak blogolni.

Életkép Kigomához közeledve. // Getting closer to Kigoma.

Életkép Kigomához közeledve. // Getting closer to Kigoma.

Van egy mondás, hogy az európai embernek órája, az afrikai embernek ideje van. Ezt a hozzáállást mi is szépen lassan tettük magunkévá.
A vonat, amivel Dar es-Salaamból először Taborába később Kigomába utaztunk első információnk szerint egy hétfői napon indult volna, aztán kedden. Majd csütörtökön, utána pénteken, de aztán úgy volt, vasárnap. És azon a vasárnap kiderült, hogy végülis majd következő csütörtök hajnalban indulunk.
A vonatunk akkor tényleg kifutott Dar-ból, de körülbelül 100 km után meg is állt. Valahol kisiklott egy tehervonat, helyre kellett állítani a problémát. Ez kilenc óra várakozást jelentett egy kicsi faluban. Elképesztően tanulságos délután volt számunkra. Senki nem háborgott, nem a saját nyűge-bajával volt elfoglalva. Békésen vártuk, hogy a lecsatolt mozdonyunk, ami a baleset helyszínére sietett, egyszer visszatérjen.

Visszatért.

Ünnepélyes búcsú a kigomai vasútállomáson. // Family farewell on the Kigoma train station.

Ünnepélyes búcsú a kigomai vasútállomáson. // Family farewell on the Kigoma train station.

Taborába családlátogatni mentünk, de mint ahogy azt egész utazásunk alatt szeretjük csinálni, összekötöttük a kellemeset a hasznossal.
Találkoztunk egy Gogo törzsből származó zenésszel, akitől néhány dalt és táncot tanultunk el. Később meglátogattuk a helyi rádiót, hogy közelebbről ismerkedjünk azokkal a 60-as 70-es évekbeli tanzániai jazz zenékkel, amiket a vasútállomásokon és a vonaton is hallgathattunk.
Gyűjtöttünk a repertoárjukból, hogy megmutathassuk otthon is.
A kétheti rádióműsorunk elküldése a Tilos rádió számára, mindig óriási kihívás, de szerencsére eddig minden alkalommal sikerült.
Itt tudjátok elérni a korábbi műsorokat: tilos.hu/show/song-ora
Kigoma volt az utazásunk megálmodott célja. Két hónappal a landolásunkat követően és rendkívül alacsony költségvetéssel, de annál több őrangyallal sikerült valóraváltani a régi álmot.
Kigomához személyes szálak kötnek, mert itt, pontosabban azonbelül Ujiji-ben, a Tanganyika-tó partján nőtt fel Fatime édasapja.

Gergely pedig a jövő forgatókönyvét alig sejtve, gyerekkora óta szeretett volna elutazni ide.

Megérkeztünk Kigomába, a Tanganyika-tóhoz. Expedíciónk célállomásához. // We did it! In Kigoma.

Megérkeztünk Kigomába, a Tanganyika-tóhoz. Expedíciónk célállomásához. // We did it! In Kigoma.

Tulajdonképpen összekötöttük kelet-afrika leghosszabb rabszolgakereskedelmi útvonalának két végét, Bagamoyo-t és Ujiji-t.

38
Korábban itt írtunk Bagamoyo-ról.
Nem tudhattuk előre, milyen történetbe csöppenünk bele, hiszen Bagamoyo-ba kifejezetten zenei indíttatásból, Ujiji-be pedig családi okokból mentünk. Így végülis egyfajta zarándokút is lett belőle.
Ha kérdésetek van, Fb-on küldjétek bátran.

Fogadjátok szeretettel alábbi képes beszámolónkat: