Három hónapot töltöttünk Tanzániában és mikor megérkeztünk haza, egyértelművé vált, hogy ez egy nagyon szép kezdete az utazó zenész életünknek. Amióta visszajöttünk Európába, töretlenül úton vagyunk az autónk lett az új otthonunk.

Nagyon sokféle utazóval hoz össze a sors minket. Mindenki saját magának szabja meg, mennyi értékkel, pénzzel utazik. Mindenféle verzió lehetséges. Sokszor kérdezték tőlünk otthon, miből tartjuk fenn magunkat, miből élünk, stb. Aki elindul a saját útján, már nem tesz fel ilyen kérdést. Az ember nem pénzzel működik. Szép nem csak mondani, de tapasztalni is, hogy minél kevesebb a dolgunk, annál kevesebb a gondunk. Teret engedünk olyan lehetőségeknek, amire nem is gondoltunk. Mi most így szörfölünk, megpróbálunk ott lenni, ahol tényleg szükség van ránk, több kevesebb sikerrel. Afrikába sokféle elképzeléssel érkeztünk. Ha az ember begyakorol valamit rosszul, azt nehezebb levetkőzni, mintha nem készült volna fel rá. Ahhoz, hogy ott tudjunk lenni, ahol vagyunk, jobb inkább semmit sem elképzelni például egy helyről, emberekről, benne magunkról és hogy hogyan fogunk kijönni anyagilag. Elképzeléseink néha csak megakadályoznak abban, hogy megéljük a pillanatot. Persze tudjuk, hogy áldott állapot egészségesen és szerelemben utazni csak egyszerűen. Hálásak is vagyunk mindezért. De mégis mindig elkövetjük a hibát, hogy valamilyen elvárással indulunk útnak. Ebből aztán mindig konfliktus helyzetek adódnak. Ideje már tanulnunk belőle.

IMG_1124

 

A montreux-i jazz fesztivál idén június 30-án kezdődött és 16 napig tartott. Már hónapokkal korábban megszerveztük, hogy “hivatalos” utcazenészei legyünk a fesztiválnak. Heteken keresztül utaztunk Svájc felé, autópályákat kikerülve, egyik hegytől a másik tóig. Szembesülnünk kellett vele, hogy habár sokat sprórolhatunk szálláson, de Svájcban autót javíttatni, több, mint európai. Néha úgy tűnik, hogy szükségünk van az eszközeinkre, de mikor meghibásodik, kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk. Inkább kerülnénk az ilyesmit, ezért elhatároztuk, hogy a következő utazásunkra autó nélkül indulunk, így nincs lehetőségünk felhalmozni annyi hiba lehetőséget. A nehéz kezdet után már volt, hogy visszafordultunk volna, de szerencsére mindketten vagyunk annyira elhivatottak, hogy mindig az előre legyen az egyetlen opció.

IMG_1122

 

Első alkalommal utcazenéltünk együtt egy gyönyörű városban, abszolút multikulti környezetben. A világon mindenhonnan látogatják ezt az eseményt, nekünk mégis többnyire spanyol anyanyelvű emberek lettek a barátaink. Nem csoda, egy ideje már elindultunk Dél-Amerikába, lépésről lépésre haladunk.

Az 51. alkalommal megrendezett világhírű jazz fesztiválon ott lenni, fantasztikus tapasztalat. Az idők során egyébként is nagyon sokat változott ez a műfaj is. Mesterek játszottak, életről, szépségről, háborúról, békéről és egyáltalán volt miértje, mondanivalója egy koncertnek. Csak videó felvételek alapján mondhatom. Remélhetőleg most is van ilyen, csak most is lemaradtam róla. Mostanra ez a “jazz” fesztivál meg se próbál annak tűnni. Nincs már a szavaknak értelme. Nagyon sokféle értelme lett minden szónak. “Legjobb”, “legszebb”, “művészet”, ” kultúra”, “fesztivál” ezeknek is pont annyiféle jelentése van, mint ahány olvasója van az írásunknak. Fogyassz, edd meg, vedd meg. Inkább ezek voltak a fő mondanivalói a fesztiválnak. Viszonylag könnyen megbarátkoztunk a helyzettel, a legtöbb helyen ez van, kutatni kell, hogy értékes kincsekre bukkanjunk. Nem szeretnék általánosítani, de tapasztalom, hogy ami nagyon népszerű és sokat ér az a legritkább esetben jó is. Van kivétel. Sőt, mindig mindenben ott a jó is. Még szerencse, hogy nem általánosítottam.

Van még valami bája is, ha egy pop fesztiválról beszélünk a továbbiakban. Meghallgattam Chilly Gonzales jazz zongorista délutáni előadását. Az életéről a meglátásairól, zenéről beszélt, játszott. Nem tudom már hogyan fogalmazott pontosan, de nekem az maradt meg, hogy felejtsd el honnan jössz, hova mész, a kivagyiságod. A jelenben cselekedj. Az a jazz zenész, aki ezt elfelejti, amikor játszik, csupán a jazznek stíluseszközeit képes használni.

Sokan emiatt ki nem állhatják a jazzt. Mert nem ismerik. Az ember már csak ilyen, ilyenek vagyunk. Fél, nem szereti, utálja azt, amit nem ismer. Szóval maradnak a bevált slágerek, szokásos körök és dől a lóvé, mert az a lényeg. Talán azért is ér minket sokként és újdonságként ez a fajta pénz központú stresszes légkör, mert Tanzániában kimaradt nekünk ebből három hónap.

Ellátogattunk a jam session-ökre esténként. Zseniális élmény volt egyszer csak mélyen tisztelt zenésszé lenni. Ez minden zenésznek válogatás nélkül járt, hiszen ahogy fogalmaztak a szervezők, miattunk vannak itt az emberek. Az emberek pedig emiatt itt költik a pénzüket szorgalmasan. Tiszta sor. Mégis annyira meghatódtunk mi magyarok. Wow, ez aztán Svájc. Ilyen otthon nincs. Italkupon egy ilyen menő helyen és hogy lehetnek ennyire kedvesek, na ne ez már túlzás… Ebben a hangulatban történt az is, hogy találkoztunk Theo Crocker-rel és más elképesztően jó zenészekkel szerte a világból. Theo Crocker egy amerikai jazz trombitás, mondtam is neki büszkén, hogy a Tilos rádióban játszzuk és hallgatjuk a zenéjüket a budapestiekkel. Ezt: https://open.spotify.com/album/3VlHCSdtb0nKYFXMJmABEA

Aznap játszottunk mi is a jamen.  Egy szenegáli barátunkkal őrületes zenét nyomtunk. Ő játszott őrületesen a koráján mi pedig pont jókor csatlakoztunk. Többszörösen jól állhattak a csillagok aznap. Elképedtem, hogy most ez lesz két hétig minden este? Wow!

IMG_1123

Nem lett ez. A kezdők szerencséjével belefutottunk egy ilyen estébe. Ha úgy nézzük már ezért megérte idejönni. De ez valóban még csak a felszíne a történetünknek.

Budapesten elképesztően jó zenészek vannak és nem csoda, hogy egyre több jó jam session van szerte a városban. Ha egy jó jam sessiont szeretnél meghallgatni, nagyobb eséllyel találod meg Budapesten egy pici helyen, mintha a montreux-i jazz fesztiválon töltenél két hetet. Nagy eséllyel mindkét helyen belefuthatunk olyanba, aki szeretné megmutatni magát vagy nem tudom mit szeretne, de hajthatatlan elképzelései vannak és képtelen jelen időben reagálni a környezetére. Volt egy erős karaookee szag is. Ilyen környezetben az emberek el sem csöndesednek. Pedig ahol nincs csend, ott zene sincs.

A nagy zaj pozitív velejárója, hogy a fergetegben egymásra találnak a hasonló lelkületű emberek. Ha valaki érkezik, közeledik felénk és kapcsolatunk van egymással, az rögtön kitűnik. Annyira egyértelműen látszik, hogy bizonyos esetben le is tesszük a zenét, hogy beszélgessünk barátunkkal az úton. Felbecsülhetetlen élményben volt részünk a két hét leforgása alatt. Egy kis közösséget alkottunk, az árusok, a mindenhonnan jött utcazenészek, a lufis, a bűvész, a miki egér, az ékszerkészítő, a világjáró hippik.  A történetet itt befejezni sem lehet rendesen. Újdonsült mexikói zenész barátaink és egy new york-i világjáró csatalakoznak hozzánk az úton. A Balaton környékét szeretnénk felvidítani mexikói zenével. Ott leszünk a Művészetek völgyében. Július 27-én koncertezünk Kapolcson.

Minden egyes állomás beteljesülése megerősít minket. Három hónap Afrikánál, jóval nagyobb kihívásnak éltük meg a mindenütt privát, rendkívül drága Svájcban töltött 16 napunkat. Még nagyobb kihívás volt hazajutni a lerobbant autónkkal. A folyókat követve gurultunk le Ausztriából egy sebességváltásra képtelen autóval. Ha nem kellett volna az éjszakáinkat benzinkúton és parkolóban illegálisan sátrazva tölteni, illetve minden piros lámpánál betolni az autót, talán nem lenne ennyire emlékezetes a történet. Az az érzésünk támadt, hogy életünkben először megérkeztünk Hungary-be és elképesztően gyönyörű, fantasztikus hely, tele tehetséges emberekkel.

Hálásak vagyunk, hogy ha angyalokat küldtök nekünk, követtek minket az úton. Egy hónapot töltünk Magyarországon, hogy meglátogassuk és zenéljünk  a Babel Sound, a Művészetek völgye és a Gyüttment fesztiválon, illetve hogy újabb hosszú utunk előtt ellátogassunk szülővárosunkba, Budapestre. Tartsatok velünk Spanyolországba szeptemberben.

 

IMG_1106